2013. szeptember 15., vasárnap

Cukormentes szilvalekvár

Valahogy mindig azt gondoltam, hogy lekvárt csak cukorral (vagy épp valamilyen cukorhelyettesítővel) lehet elrakni. Aztán úgy eltelt a nyár, és szaladtunk bele az őszbe, hogy a gyönyörű szilvaszemek -amiket nem nagyon zavartunk holmi permetlével-, a hálátlan gondozás ellenére is jól kikövéredtek, és megpuhultak.

Így szedtem belőlük kb.8 kg-nyit, hogy cukormentes lekvárként végezzék a kamrapolcon.

A kellően érett, de még feszes húsú, teljesen hibátlan szilvákat váltott vízben többször megmostam, majd kimagoztam, és a lekvárfőzés meggyorsítása érdekében kisebb darabokra vágtam. Végül akkora zománcos edénybe tettem, amiben kényelmesen elfért, és keverni is lehetett. Lassú tűzön elkezdtem főzni. Ez kb 4,5-5 órát vett igénybe villanytűzhelyen. Párszor megkavartam, de nem sokat piszkáltam. Szerencsére nem kapott oda az alja.

Főzésre készen
Az edény oldalán jól nyomon követhető, hogy a víztartalmának kb. a felét elvesztette. Ekkor még forrón üvegekbe mertem, fél percre mindegyik üveget fejtetőre állítottam, majd 2 napig dunyhába bújtattam őket.

2013. szeptember 14., szombat

Isteni kifli! Gyorsan megvan!

Beköszöntött az ősz, és azt vettem észre, hogy megint sokat sürgök-forgok a kenyérsütő üstje fölött. Ahogy a lányom pedig újra visszaült az iskolapadba, megint kezdődhetett a fejtörés, hogy mit csomagoljak neki. Ő nem igazán rajong az itthon sütött kenyérért, erre a kiflire viszont azt mondta, hogy minél többször süssek belőle. Az eredeti recept Limara kenyeres blogjában olvasható, én minden alkalommal változtatok rajta, attól függően, milyen liszt van itthon.


Hozzávalók (kb. 8 db nagy kifli elkészítéséhez):

400 g Tótkomlósi kenyérliszt Bl 80
100 g fehér rozsliszt (készülhet természetesen az egész fehér kenyérlisztből)
1,5 tk himaláya só
1 tk fruktóz
20 g friss élesztő
1 dl víz és 1 dl tej keveréke
2 ek tejföl
40 g olvasztott vaj.

Én -időhiány és lustaság miatt- a kenyérsütő dagasztó programjára hagyom a dagasztást, de természetesen kézzel is bátran összegyúrható a tészta. A lényeg: egységes, se nem túl kemény, se nem túl lágy, rugalmas masszát kapjunk.

Tehát az üstbe öntöm a liszteket. Az egyik sarokba teszem a sót. Középre fúrok egy lyukat, ide kerül az élesztő és a fruktóz. A vizet és a tejet összekeverem, és meglangyosítom. Beleöntöm az üstbe, majd belekanalazom a tejfölt és hozzáadom a megolvasztott vajat is. És indulhat a dagasztás. 15 percig hagyom dolgozni a gépet, ekkor lekapcsolom, és hagyom, hogy a tészta a kétszeresére keljen. Ez kb. 15 perc.

Ekkor lisztezett asztalra borítom,és 8 egyenlő darabra vágom. A kis gombócokat négyzet alakúra nyújtom, és az egyik sarokból az átellenben lévő sarok felé kezdem feltekerni a tésztát. Mikor középre érek, a másik sarkot elkezdem finoman húzni a kezemmel, és így folytatom tovább. Így formálódik gyorsan a kifli. :)
 A kész kifliket sütőpapírral borított tepsire rakom, és hagyom újra kelni. Langyos helyen ehhez is elegendő 15 perc. Ezt viszont ne spórold meg, mert kudarcba fulladhat a kiflisütés :(

A meleg szilvalekvár fölött pihennek
Miközben másodjára is kelnek a kiflik, begőzösítem a sütőt. Vagyis: felmelegítem 200 fokra, és alulra beteszek egy kis lábosnyi vizet. Meglátod, ez a környezet jót tesz a kifliknek.

Sütés előtt finoman lekenem vízzel a kifliket, majd a sütőbe kerülnek, és 15 perc alatt készre sülnek. A baj csak az, hogy a család egy este alatt befalja...