Sült kolbász tepsis csicsókával

Meg vagyok őrülve október végétől a disznótoros kajákért: hurka és kolbász jöhet minden mennyiségben. meg persze párolt lila káposzta, ami elengedhetetlen kelléke ezeknek a kajáknak.

Egy dolgot nem szeretek: a megcsömörlésig adagolt krumplit, ami ilyenkor a tányérra kerül(ne). A krumpli sajnos egyébként is félig-meddig tiltólistás étek még a II-es cukorbetegeknél is. Jómagam szinte soha nem fogyasztom püréként: vagy héjában egészben főzöm meg, vagy 2-3 nagyobb darabban sütöm a sütőben egy kis olívaolajjal. Így nem nyomja a plafonig a vércukorszintet.

A mostani disznólkodás mellé azonban nem krumpli került, hanem a férjem egyik kedvence, a csicsóka.

Érdekes, hogy régen milyen gyakran használták ezt a gumós zöldséget. Sok idős emberben azonban manapság rossz érzéseket kelt, mert a szegényebb időszakokra emlékezteti őket, amikor sok csicsókát kellett enni.

Merthogy a csicsóka nem túl igényes növény. Ha bekerül a kertbe, onnantól aztán azzal kell inkább törődni, hogy ne terítsen be mindent. Nincsenek nagy igényei.

Amiért érdemes krumpli helyettesítőként használni, az a magas 14-16%-os inulintartalma, ami a cukorbetegnek rendkívül hasznos.

Ez ugyanis szinte emésztetlenül halad át a szervezeten, így a vércukorszintet sem dobja meg. 

Sokan félnek az ízétől, pedig sokkal karakteresebb és finomabb a burgonyánál. Nem is értem, miért ragaszkodnak annyira a krumplihoz sokan, pedig a csicsóka jóval többet tud és jóval hasznosabb is lenne a tányéron.

Ízét tekintve édeskés, a burgonya, a retek és a karalábé ízvilágához hasonló, de  jóval szolidabb kivitelben.

Tepsis köretként pedig számtalan zöldséggel kombinálható.

Én most így készítettem el:

Hozzávalók

6 db közepes csicsóka

2 szál nagyobb sárgarépa

parajdi só (EZT használtam)

rozmaring

ízlés szerint zöldfűszerek

olívaolaj (EZT használtam)

A csicsókákat és a répákat jól lecsutakoltam és meghámoztam, majd nagyobb darabokra vágtam.

Beleborítottam őket egy nagyobb tepsibe, majd olívaolajjal, parajdi sóval és zöldfűszerekkel összekevertem.

A tetejére dobtam 4 kisebb kolbászt, és előmelegített sütőbe toltam.

40 perc alatt kész, 3-4 embernek elegendő adag.

Gyorsan valamit maradékból- Zöldséges tekercsek hajdinalisztből

Szánom-bánom, de nagyon elhanyagoltam a blogot, pedig főzök továbbra is, csak képek nem készülnek róla. De tegnap vettem egy mély levegőt, és leszidtam magam, hogy ennyire cserbenhagytam az oldalt, így igyekszem legalább heti 1-2 receptet megosztani veletek.

Most épp a tegnapi ebédünket igyekszem felidézni, mert olyan roppant egyszerű, hogy egy fáradt nap után is gyorsan össze lehet dobni. Ráadásul elég hozzá néhány maradék zöldség vagy hús, meg egy kis hajdinaliszt.

Hozzávalók

5 púpos evőkanál hajdinaliszt (én  EZT használtam)

3 dl víz

kókuszolaj

kevés olívaolaj

1 tk só (én EZT használtam)

1 tk bazsalikom

1 tojás

1 sárgarépa

1/2 fej lilahagyma

1/2 kígyóuborka

kevés káposzta

2 paradicsom

1 paprika

fűszerek (oregánó, kakukkfű, majoranna)

2 kis poharas joghurt

maradék hús, sonka

Először összeszedtem a zöldségeket. Szerencsére, találtam egy kis darab káposztát is (ezt nagyon szeretem a zöldséges tekercsekben)

Mindent megpucoltam, megmostam, és az uborkát, répát és káposztát legyalultam. A paradicsomot, paprikát és lila hagymát kisebb darabokra vágtam. A zöldségkeveréket enyhén sóztam. 

Nálunk épp egy kevés (kb. 15-20 dkg sonka volt itthon, ezt daraboltam bele, de rakhatsz bele csirkét, maradék elkészített darálthúst vagy bármilyen húsféleséget, amit szerettek.

Az öntethez csak joghurt, olívaolaj, kevés fűszer és só kell: ezeket alaposan összekevertem, és egy kis édesítővel szelidítettem rajta. 

Közben bekavartam a hajdinapalacsintához valókat: liszt, tojás, víz és só, 1 tk bazsalikom. Sütés előtt 2 ek kókuszolajat is tettem bele.

A palacsinta tésztát szép vékonyan terítettem el (egy hagyományos merőkanalat csak félig töltöttem), és így sütöttem.

A kész palacsintákat betöltöttem, aztán félbevágtam. Rohantak a tányérjainkra.

Ekkora mennyiségből kb 10 nagyobb palacsintát tudsz sütni.